第5章 众神之间的算计

泽渊的眼神黯淡了下来,他沉默了一会儿,然后抬起头看着凤羽“我明白了,我不会勉强你,我会等你,等你愿意跟我走的那一天。”

凤羽看着泽渊,心中涌起一股复杂的情绪,她不知道该如何回应他,只好轻轻拍了拍他的肩膀。她不明白为什么他一定要回到海里面,他已经在陆地上生活了九万年了,不可能不适应陆地上的生活,除非是为了繁衍生息。

泽渊转身面向大海,双眸失神地望向远处,声音带着几分哀伤“我必须回去,我的族群需要我。”

凤羽心中一惊,她这才意识到,泽渊作为鲛人一族的一员,他身上背负着沉重的责任。她叹了口气,轻轻拍了拍他的肩膀“你放心,我会在陆地上等你的。”

泽渊回头看向她,眸中闪过一丝惊喜,随即又露出犹豫的神情“可我怕时间太久了,你会忘记我。”

凤羽伸手揉了揉他的头发,温柔地安慰道“不会的,我会一直记得你,等你回来。我不会责怪你为了种族与别人繁衍后代,我们本来就不是同一种族的,你们欲鲛人族好不容易流传至今,切莫让你的种族在你这断了。”

泽渊闻言,眼眶泛红,一把将凤羽紧紧拥入怀中“我不想离开你,可我又不能不顾我的族人。原谅我,这世间有些痛苦我已经经历了。”

泽渊紧紧抱住凤羽,仿佛要将自己融入她的身体里。他的声音带着一丝颤抖“我爱你,真的很爱你,可我不能失去我的族人和血脉的传承。”

凤羽感受着泽渊的温度,心中五味杂陈,轻轻拍了拍他的背“我知道,我都知道。你先放开我吧,你这样我很喘不过气。”

谢渊拿着食盒走出来,正好看见这一幕,他的脸色瞬间阴沉了下来,大步走上前,一把将泽渊推开,将凤羽护在身后。

泽渊被推倒在地,愣愣地看着谢渊,又看了看凤羽,眼泪瞬间涌出眼眶“为什么……你也要欺负我……”

凤羽有些心疼,握住泽渊的手想把他拉起来,泽渊却顺势抱住凤羽的腰肢,把头埋进她怀里,哭得更大声了。

谢渊见状,脸色更加难看,伸手拽起泽渊,怒吼道“你能不能有点出息!不就是要回海里吗,有什么大不了的!”

凤羽见状,急忙上前拦住谢渊,生怕他伤了泽渊。“你放开他!”凤羽挡在泽渊身前,抬头怒视着谢渊。谢渊不甘心地松开手,泽渊趁机躲到凤羽身后,紧紧拽着她的衣角。

马尔塞星,地下黑市。黑市里灯火通明,一大群人妖蛇鬼牛神疯狂的喝着酒,在这个时代里面最不缺的就是有钱人。

两个希腊人在讨论着什么,其中一个右手手臂上有一道伤疤,吸了一口水烟,缓缓向阿瑞斯问道“Anpu, π?σα νομ?ζει? ?τι θα βγ?λουμε αυτ? τη φορ?;Οι ?νθρωποι εδ? φα?νονται πολ? πλο?σιοι.”

阿瑞斯吐了一口浊烟“Amikor megérkeztek a Marsra, készen kell állnotok arra, hogy beilleszkedjetek a Marsba. év telt el, nem értitek ezt az elvet?”

那人见状不由得尴尬一笑“Ξ?χασα αν ε?μαστε θεο? ? ?νθρωποι, απλ? δεν ξ?ρω αν ο βασιλι?? εδ? ε?ναι ηλ?θιο? ? τι συμβα?νει. Αν ε?χα τ?σο μεγ?λη περιουσ?α, δεν θα ?τρωγα χορτοφαγικ? νουντλ? σε σο?πα, αλλ? λιχουδι??.”

阿瑞斯见状连忙拿起块蛋糕吃了起,吃完以后才想起来自己要说什么,已经许久没有开口说家乡话了,此刻要在脑海中过滤一遍才说得出。

“Uralkodójuk értékeli a nép szolgálatát, és ha az emberek hajlandóak k?vetni ?t, akkor természetesen nem lesznek égetési, gyilkolási vagy fosztogatási események. Ahhoz, hogy itt túléljük, k?vetni kell a szabályaikat. Bár én vagyok a gyilkolás istene, soha nem fogom megérinteni mások alapvet? vonalát, és mint mások, nem fogom tudni.”

桃夭谷。桃夭人在家中睡,天道从天上掉,“砰”的一声整个桃夭谷的桃花全部被折断,桃夭看着那些自己为了等凤羽醒来而种的桃树,气的直接拿起古琴就砸他身上“天道,还我桃花树。”

天道挥袖间将古琴定在半空,声音清冷“不过是些桃花,折了便折了,桃夭你莫要太过。”

桃夭气的脸色发青怒道“那些可是我辛辛苦苦种下的,为了等凤羽醒来后看她开心的样子,你倒好,一来就把它们全毁了,你今天不给我一个交代,你就别想离开桃夭谷。”

“凤羽?”听到这个名字,天道心中似有触动,却又被那无形的规则抹去“不过是区区桃花,我自会补偿于你。”